Megkötöznek,nincs mit tenni.

Hogy mert engem börtönbe vetni?!

Szabad voltam akár a madár,

Szívemben már csupán szép emlék a szabadság.

Érezni akarom arcomon a Szél simítását,

Hallani akarom vágtájának ritmusát!

Nem pedig verembe dobva,elhagyatva.

Lábaim megkötözve,szárnyaim letörve.

Lelkemen nehéz súly,szívem megdermesztve.

Egyedül vagyok a sötétben

Hallom Téboly hívó szavát:

-Itt vagyok!Soha nem engedlek el

A magány már-már teljesen felemészt,

Mikor a magasból lenyúl értem egy kéz.

A szívem megdobbant.Átkom megtört

Lelkem szabad lett,szárnyam újra kinőtt.

MegkötöztekNincs mit tenni.

Ezúttal,nem rossz börtönbe kerülni.

Szabad vagyok,akár a madár,

Immár nem vagyok elveszett,

Nem őrjít meg a magány